101. évforduló




Ma ugyanúgy, mint tegnap
,,fecseg a felszín s hallgat a mély"
s arcunkra hűlne bánat, lelkesedés,
álságos nosztalgia, félelem,
ha megengedném.

Ma ugyanúgy, mint tegnap
,,fortélyos félelem igazgat"
s ordas eszmék
langy lelkeket puhítanak
közönyös, lassú tüzeken.

Ma ugyanúgy, mint tegnap
magányától szenved
,,az arany öntudat",
s ostobaságtól leverten
kiáltja:,, levegőt!"

Ma ugyanúgy, mint tegnap
hideg, karmos eső hull
,,lágy talajra, tulajdonra,"
könnyes lelkű amazonra,
szívünkre szitáló, ,, országos eső."

Ma ugyanúgy, mint tegnap
,,valami nagy-nagy tüzet kéne rakni"
hazudott hiteinket elégetni:
Ne húzzák tovább szíveinket,
hogy kibírjuk jövő nyárig.


Ma ugyanúgy, mint tegnap
,,ver az ér, visz az ár"
Szabados, habzó hullámokon
siklik előlünk, gyöngyfényű
arccal a lírai láng.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.