Németh Bálint : Kései


 
2847 szerző 39373 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Csapó Angéla
  őszül
Új maradandokkok

Bátai Tibor: Azonosítás
Kovács Mikó Edina: Lomtalanítás
Tamási József: kutyám szemei
Filip Tamás: Villámnál fényesebb jelenlét
Tímea Lantos: Kép a vitrinen
Bátai Tibor: Platónról több ülésben [a teljes ciklus]
Bátai Tibor: Rögtönzések egy dilemmára
Szakállas Zsolt: duzzanat.
Filip Tamás: Május felé
Tímea Lantos: Kontúr
FRISS FÓRUMOK

Gerle Kiss Éva 23 perce
Burai Katalin 44 perce
Tímea Lantos 1 órája
Serfőző Attila 6 órája
Péter Béla 7 órája
Busznyák Imre 7 órája
Karaffa Gyula 9 órája
Szilasi Katalin 9 órája
Pálóczi Antal 10 órája
Hodász András 19 órája
Ligeti Éva 21 órája
Tóth Gabriella 22 órája
Bátai Tibor 22 órája
Tamási József 22 órája
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Hepp Béla/aLéb 2 napja
Bara Anna 3 napja
Varga Árpád 4 napja
FRISS NAPLÓK

 az univerzum szélén 5 órája
útinapló 6 órája
Maxim Lloyd Rebis 6 órája
A nyúl ürege 9 órája
Bátai Tibor 19 órája
nélküled 20 órája
Baltazar 23 órája
Zúzmara 1 napja
Lángoló Könyvtár 2 napja
Janus naplója 2 napja
Hetedíziglen 3 napja
Gyurcsi 4 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 5 napja
Ötvös Németh Edit naplója 5 napja
mix 6 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Németh Bálint
Kései

Mennyire megörültünk, hogy visszajött,
hogy megjött délután fél ötkor, hogy leszállt
a buszról, amiről előtte minden hétköznap,
és amiről azóta sem, hogy a busz megint megállt
a ház előtt és hogy ő akkor besétált a kapun,
arra már kiszaladtunk a házból, ősz volt talán,
a napfény még tócsákba gyűlt a hosszú fűben,
és összegyűltünk mind az udvaron, mintha
folyvást egymás szavába vágva, nem is kérdeztünk
pedig, csak válaszoltunk mindannyian, némán,
ugyanarra a kimondatlan kérdésre, beszédes hallgatás,
hiszen olyan hosszú ideje kötöttünk már csomót
a nyelvünkre, mindegy, a válasz ő volt, ő volt az,
senki más, azt a szemüveget hordta, azt a ruhát viselte,
azt a bőrt viselte, talán csak a haja nőtt meg egy kicsit,
régóta nem nyiratkozott, de ő volt, jól tudtuk, s hogy aztán,
akárha villanás alatt, melyikünkben merült először
fel mégis csak a kétely, nem tudom, melyikünknek szaladt
először ki a vér az arcából, azt nem tudom,
de láttuk, ahogy sorra száradnak fel a tócsák,
s még csak nem is haragudtunk arra a hívatlan
idegenre, aki - végül rájöttünk - helyette érkezett,
aki most ott állt az udvar legtávolabbi sarkában,
sértett hírnök, hát ő csak jót akart,

és akkor zümmögni kezdett a napfény,
egyre és egyre hangosabban,
és benzinszaga lett akkor a fénynek,
mintha beindultak volna a fűnyíró kései.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Liget, 2009/4


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-10-16 18:08       ÚJ bírálandokk-VERS: Farkas György cím nélkül (33)
2025-10-16 17:50   új fórumbejegyzés: Gerle Kiss Éva
2025-10-16 17:30   új fórumbejegyzés: Burai Katalin
2025-10-16 16:36   Új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-10-16 12:53   Napló: az univerzum szélén
2025-10-16 11:57   új fórumbejegyzés: Burai Katalin
2025-10-16 11:52   új fórumbejegyzés: Serfőző Attila
2025-10-16 11:43   Napló: útinapló
2025-10-16 10:57   új fórumbejegyzés: Burai Katalin
2025-10-16 10:44   új fórumbejegyzés: Péter Béla