Aephrodité, a magyar csoda

Vér patakzik, buggyan halálos sebből,
én semmit sem látok tekintetedből.
Vér patakzik elő sérült szívemen,
testem habokat szel át tengereken.
Mint egy virtusos villő bámulsz engem,
s szürkésen, homályos már tekintetem.
Lelki torzulás, dicső, bús emlékek,
mint egy mártír, Halál... csak Téged nézlek!
Élek, s búsan haldoklóként haldoklok,
ó... fázom... fájdalom, légszomj... meghalok!...
Sötéten izzva égő, Égi poklok,
bántottál ez fáj, s őrültként ordítok!
Bálványozott, Szép Istennőm megöltél,
és halálomért nem is bűnhődhettél!
Frivolt, gonoszt öltél Sátán fajzatot,
nem érzek többé már nektárillatot.
Tanulj meg egy dolgot és örökké élsz,
azt tudod, hogy halott Vatessel beszélsz?
Gyönyörű görögtűz ég, nem alszik el,
víz helyett csak a Halál olthatja el.
Perverz orgia az élet egésze,
nemzedéknyi orfeumok emléke.
Ezt sem érezhetem többé soha már...
pokol sötét, száraz odva Engem vár...

2004.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.