Az Idõ szürreális íriszen keresztül

Az idő rabság, mihez magunk leláncoltuk
Bőrünk még hamvas lenne csak beráncoltuk.
A szélben szálldogál egy embrió pora,
Mert itt az impresszió, a pillanat is jókora.
Órán ordít a fabrikk kakukk, elmúlt a Jó kora.
Ez itt az Anti-barokk, a neo-reneszánsz ókora
A világ már nem tudja mi a késő, s mi a kora.
Már gyülekezik a balga-birka nép sora
Rágják a földet, mert rajta van Jézus vére-bora,
Terítenek, eljött az emberiség halotti tora.

Envoi: Emelkedj ki hát az órádból
Ráérsz még, ne szállj ki a forró kádból.
Nem, nem ketyeg semmi csak te hallod
Mert az idő fontos, te ezt vallod.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.