A síneken túl

A síneken túl, a szárnyalás igazi honja
A tökéletes világ víziójának ikonja
Hermész szárnyának suhogása itt a Zephír
Könnyes árvalány haján, csillog a reggeli pír

Suhog a lomb, csillan a nap a nyárfák ráncán
Gyönyörködik, ki bölcs a fűszálak táncán.
Mert itt a némaság is eposzi költemény.
S megújult létre tér a már kiölt remény

A Byroni spleen-t elfúja egy derűs sugallat
Majd elér a sztornó, s minden elhallgat
Háttal a földnek, s arccal az égnek,
Látod a gondok, a napban elégnek.

Eljő az éj, köpenye kék bársonn
Lehunyják szemüket a virágok a hárson
Egy éteri ekhó is valahol itt andalog
S halkan szállnak kimondhatatlan dalok.

A csillagok mannájától, megérint az álom
S életem-halálom is szépnek találom
S az elalélt vándort, a csoda elragadja
Megígéri az életet többé nem tagadja.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.