Lógok a neten

Szűk a szobám, a nadrágom, az átjáró, kicsi a hit,
mindig ki kell valamit kerülnöm,vagy valakit.
Nem tanulok, inkább ellógok valahová, valakivel,
itthon azt hazudom, szakkörre megyek Benővel.
Nincs is szakkör, nem is érdekel semmi sem,
a tévét bámulom, közben csipog az msn.
Üzenek ide-oda, körbe is ér hamar a hír,
lehet keverni, senki nem látja: arcomon pír.
Elbújok a gép mögé, webkamerát kikapcsolom,
letiltom azt a csajt, az egy hülye barom.
Csak az láthatja a képeim, s az elérhetőségem,
akinek nagy kegyesen ezt megengedem.
A delete gomb volt az első, ami kifényesedett,
vélt, és valós barátok sorsát többször elrendezett.
Este későn még mindig lógunk a neten,
webkamera vissza, röhögünk a haverokkal mindenen,
harsányan, mennek a körüzenetek,
egyszer van csak, hogy nem nevetek.

Másnap. Mikor megyek suliba, s az utcán,
jön szembe az a barom. AZ A LÁNY.
Fülemben az mp3 üvölt, ezért úgy teszek,
mintha nem látnám, fejem lehajtva lépkedek.
Pedig milyen szép. Rá se nézhetek.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.