Mentés (Ctrl+S) [jav.]

A kép néha szétesik, mint az illetlen
részletek kitakarása éjfél előtt.
A szalagot is megette már, hogy ezerszer
játszottam le, kusza maszatos ettől
a kép. Melled kezemben, míg arcomat
kitakarja combod. Kimerevítem.
Elkopott időkód lent a sarokban,
ezerszer átszűrte pupillám, és szívem
is meggyűrte ezerszer szédült emlék-
kép. A kazettán még megvágatlan
valós idejű mocskos szeretkezés,

mert vége, mert nem igaz, mert megszakadt.
Igazad volt, csak a test lehet ártatlan,
kellene menteni már. Merevlemezre





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.