Lopás
Elvette tőlem az álmatlan forgolódás jogát,
loppal kell felébrednem arra,
hogy nyöszörög, fogát csikorgatja,
és csak ritkán, ha részeg, s öntudatát meglazítja-kioldja,
akkor láthatom,
amint lecsordul nyála, homloka gyöngyőzik,
szájából erejét vesztett alkohol gőzöl;
ilyenkor résen kell lennem,
mert csak ekkor sejlik fel hüvelye,
amelyet majd hatalmas, repedezett, kicsordult nedvektől feketült-barnult kéz
fejt ki egyszer, talán,
de addig figyelnem kell,
mert ilyenkor éjjel szétválhat minden
lecsöppenő nyálra,
párás izzadságra
erejét vesztett alkohol gőzére,
ezt csak loppal láthatom,
ha álmomból nyöszörgésére felébredek,
vagy ha részeg,
s a szék mellé hajította már öntudatát.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
