nem kéne kimondanod a csendet
agyonpörgeted az időt
mégis fogdoskodnál
búcsú ölelésekből élsz
de csalsz szemeiddel
félek szemeidtől
ahogy a múltkor kutyába rúgtál
amikor részegen nőkről beszélsz
szentimentális pattanások
ez van ha rólad kezdek irni
már csak holmi függőhidon
járok néha kopogni lelkedhez
félek nem engedsz be rögtön
kukucskálsz átgondolva az
apró résen és kételyeid vannak
