Opus11 (Nekem nincs igaz, jó barátom)
Nekem nincs igaz, jó barátom,
csak az Isten ül néha ágyam szélire.
Néz hosszún, szomorún, látom,
gyújtóst vág belőlem télire.
Vékony, száraz, szép köteg leszek,
roppanok rózsás gyermek arcokon,
ha kibomlanak sóvár parázsszemek
s melegemmel az estet markolom.
Játékok színét megkettőzöm akkor,
s játszok árny-mesét a falakon,
Tavaszt, nyarat, szöcskét, traktor
bőgését idézi majd arany alakom.
Isten, nézz rám: nincsen barátom,
de fejszéd alá hittel tévedek:
röppen, dalol, zenél a forgácsom
majd, igérem, jó gyújtós leszek!
Bp,
15:28 2008.11.22.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
