Hermész

Csak menni szoktam, játszani, belül van átkelés,
napéjbe lassú filmek, árvíz, puszta, fénytörés,
nincsen hazám. Kártyában, útban szerteszét lakom,
futár vagy révész. Csöpp bohémiák és alkohon,
bejársz, maradsz és visszatérsz. Ha szép, ha csúf, ha nyű,
ha férfi, nő, ha pegazus, könyvtár vagy emlékmű,
aszkéta, kentaur, parázna, buddha épp, vagy ász.
Bejártam és bejárt. Körút. Sakktábla. Lépj reá,
csakúgy bezár. A szívem földi véredényeken,
hajszálakon lakik. És benne sok mignon terem.
Hol swing-szagú robinzonád, hol játszmaíz lazít,
lopok, s teszek, történetem van, bármi hogyha ír,
megismerem, magamban hordom. A test körül,
a nők körül. Opálszín arcom sejlik, elvegyül,
beretteg és lehűl. A város, bolt és ágy, az öl,
az elkurvásodás. De nincs a csöndje legbelül...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.