A gép alacsonyan süvített
el a Montmartre felett,
s a fiatal kötéltáncosnő
megingott a magasban,
egy utolsó, reménytelen
mozdulattal kitárta karjait.
Lassan hullt alá, akár az
őszi levél, vagy mint akit
valami fordított gravitáció
lebegtet ég és föld között.
Szinte hangtalan zuhant.
Rémült tekintetével a
költőnek odasúgta még, ki
a tömegben döbbenten állt:
