Kúsztak boldogan, mint az illatos lonc.
Pörgették álmaikat, nyíltak a világra.
Hozzájuk vágott csalétek szagos konc
kedvüket elvette, vágyukat kihányta.
Írnak máshol, vagy el is hallgattak már,
mert Alpáriánk ma szennyeket takargat -
bár szól nekik titkon énekes madár -
aki némán tűri, és családért hallgat.
