A muskátli ültetés ideje

„Sag mir wo die blumen sind?”

A kályhát csak télen gyújtottuk be.
Tavasszal felmostunk, kipakoltunk mindent.
Pontosítottuk hányan vagyunk, mennyi ruha fér el.
A folyosóról behoztuk a virágokat, anyám ültetni tanult,
muskátlit, pirosat. Júniusra sóska szagú lett az egész terasz..
Kipakoltunk széket, asztalt, kopottat, műanyagot.

Apám ingben járt dolgozni, nem vett kabátot.
Cipőt húzott, nyárit, a lábaira.
Apámat csak apának hívtam, nem magáztam,
nem fogtam vele kezet, nem jártattam a szám.

A házban idő előtt elfogyott az oxigén,
de nem fulladtunk meg.
A szomszéd minden reggel
kinyitotta az ablakokat.

Anyám szeretett a legjobban.
Mindig kikészítette az uzsonnát.
Hogy vigyem el, ne költsem feleslegesen a pénzt.
Átlátszó nejlonba tekerte, először celofánba,
és kitette a konyhapultra. Én meg minden reggel
a táskámba süllyesztettem. Majd tíz óra tájt,
széttéptem a nejlont, a celofánt.
Sokszor meg is jegyeztem, hogy ne ezt már, ne ilyet.
Valami mást csinálj. Untam a szalámit.

Azóta üres nejlont, celofánt szaggatok,
ha tízet üt az óra.

Most nem etet meg senki,
üres cserepeket látok a teraszon.

Mondd, hová tűnt a sok virág?








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Beszélõ, 2008/07-08,