Vulva és völgy [18]

Blúzom alatt, dombjaim hegyén
Izgalom bizsereg…
A levegőben áramló vétség
Annyira, de annyira hideg,
S mégis forrón lüktet,
Akár testemben a vér,
Izzó lávaként csap fel csóktalanul.

Hámozott ruháim
Szerte-szét ölelik a sötét teret,
Egymagamban a kéj
Szertelen vet meg ágyakat,
Köröttem őrzött vágyakat
Kerget kint a szél,
Párnáim húznak maguk felé.

Vonaglik a csend,
Áhított üres ölelések helyett
Ujjaim indulnak selymes bőrömön,
Most ez minden örömöm,
A láz, mi fogva tart,
S önző valóságában
Gyönyörbe hív kíméletlenül.

Combjaim nyílnak az ég felé,
A buja Hold is kívánva kér…
Gyengéd mosolya ledér,
Rám nevet, fényével betakar,
Feszült mellemen lángja belém mar,
Érintésétől fáklyává válok,
Nem bírom tovább… Megadom magam.

Belsőmben lázadok,
Akarva akarok mindent…
Sikamlós ujjaim közt, csiklómra vetült
Körkörös szerpentinjein ül
Sikolyaimnak halk szava,
Mint puhán érintett, vágyakba rejtett
Ezernyi csodálatos kívánalom.

Csípőm emelem fel, s még feljebb,
Ritmusként járom ágyas táncom,
Ügyes kezeim utat parancsolnak,
Játékom hüvelyembe mártom,
Csodálattá folyt parázna bűnöm
Kényeztet és szeretkezik,
És én gátlástalanul élvezem.

Fenekem alatt a gyűrött paplan
Lágyan simogat,
Hátam közepétől zilálva tapogat,
Szinte felfal, csókol, nyalogat…
És süppedő, illatos valóságába tűröm
Az andalító perceket…
Mámorító oltalma szinte elnyel.

Forró lélekké olvad minden érintés,
Belső pontomban robban,
Az összehúzott mennybéli varázs,
Kéjtől fűtött, nedves hovatartozás…
S végül… Csendben alélok…
Fáradt testemre bágyadt álom vetül.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.