A visszaút körbeér

(Nagy Imre emlékezetére)

Kifordul a szív,
visszalát a szem.
Megkövetjük,
kik megkövezték...

színes virágok
lányok kezében
magyarra emlékeznek

sírból előkapart
málló bakancs
benne feszülő sípcsont
sikíts magyar

fekete csuklya fején
nyakán vastag kötél
roppan
kezében szemüveg
anyaföld lábához ér

börtönből hazát ordító száj
népbíróság előtt áll
bűnös
mondják
sikított
ki magyar volt

csendes a táj
hite itthon
románia távol

kattogó fegyverek
népítélet hív
ments meg minket
sikít a magyar

néptől vérzett
magyar ember
háborúk fogságában
mindent megtanult
(ökölbe szorítsd kezed
majd nyújtsd ki ujjaid
-kínai bölcsesség-
ez az újjászületés)

szerető család
feleség lány unokák
csokorba font boldogság

minden a semmi
segít a származás
világra jöttél (1896. Kaposvár)







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.