A visszaút körbeér
(Nagy Imre emlékezetére)
Kifordul a szív,
visszalát a szem.
Megkövetjük,
kik megkövezték...
színes virágok
lányok kezében
magyarra emlékeznek
sírból előkapart
málló bakancs
benne feszülő sípcsont
sikíts magyar
fekete csuklya fején
nyakán vastag kötél
roppan
kezében szemüveg
anyaföld lábához ér
börtönből hazát ordító száj
népbíróság előtt áll
bűnös
mondják
sikított
ki magyar volt
csendes a táj
hite itthon
románia távol
kattogó fegyverek
népítélet hív
ments meg minket
sikít a magyar
néptől vérzett
magyar ember
háborúk fogságában
mindent megtanult
(ökölbe szorítsd kezed
majd nyújtsd ki ujjaid
-kínai bölcsesség-
ez az újjászületés)
szerető család
feleség lány unokák
csokorba font boldogság
minden a semmi
segít a származás
világra jöttél (1896. Kaposvár)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
