A szavak

Olyanok, akár a jáde,
szavak.
Néhányuk akár a tőr,
néhányan akár a lángok.
Mások egyszerűen olyanok,
akár a harmat.

Titokban érkeznek, teli emlékekkel.
Bizonytalanul hajóznak:
csónakok, vagy csókok,
nyomukbam a víz megremeg.

Elhagyottak és ártatlanok,
súlyuk elveszett.
Fényhullámok.
Ők az éjszaka.
Még sápadtan is
felidézik a zöld mennyországot.

Ki hallja őket?
Ki gyűjti így össze őket
kegyetlenül és hámozza őket
ki  formátlan,
tiszta burkaikból?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.