Az írás, ha szenvedély...

A betű szerelme, s zizzenő fehér papírlapé
kéretlen szenvedély. Felemel, megaláz.
Lehetek tudás, kétely, drogfüggő kusza álom,
kényszercselekvő, szóhalmaz, s megfeszített.
Lehetek bűnöző, eretnek a kézre-kerített...
Tudati lényemben szabad akarat, saját hatalom,
nem a képzelt világ. Ami felötlik bennem,
csupán statisztalét körülhatárolt szerepben,
bohóc a színdarabban, kötéltáncos, mágus,
ki varázsdobozát nyitja...Idő számlázza bűneim,
véremmel fizetek, míg alkoholista módra
tartalék könnyem is elissza ez az önpusztito
mocskos szenvedély, hatalmába tart, körülkerít,
bemarja kőkemény sorsvonalát összeszorított
tenyerembe, széthordja nyirokereim rendszerén
bujavirágú vétkem roncsait..Örömforrás,
s mert hiszem, átvág, kigúnyol, megszégyenít.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Arcok és énekek (Budapest, 2008)
Kiadó: Rím kiadó