KÉT KARODBAN / Újra írva/

Két karodban, hozzád
bújva, újra és újra,
melletted síkban feküdni,
majd hengert formálni,
  hídba lemenni ,
síkosan összeragadni,
a világot elűzve,
a bajokat kiszűrve,
sugározva erotikusan,
összetekeredő vágyainkat.
csókolni a szádat,
az az édeset, mely
vágyat kelt bennem, hogy
a reggel tied legyen,
ahol szívünk egymáshoz ér,
s gondolatainkat összefűzve,
  velünk legyen a nap,
   mely szép és ragyog,
     kiéhezett lelkünkre,
majd lemenőben tartsa meg
        emlékét örökre!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.