Magány

Üres térben lépkedek.
Üres a szenvedés,
a szerelem, üres,
üres, üres életem.

A tér elfogy, haladok,
szívem boldogsággal
teli, s ragyogok.
Lótuszvirágok nyílnak

a kertben, ide jutok.
Csalogány szól, röpül
dallama felém, s
mégis szomorú vagyok.

Ragyogásom lankad, s
vérem kifolyik, te
csak állsz megdermedve
s neveted álmaim.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.