A Sziget lépcsõin ...

A Sziget lépcsőin
ülünk újra
egészen lent
lábunkat szinte
súrolják a hullámok
most este van
a Hold elbújt
valahol a város
aranyló fényei mögött
csak a túlpartról
a vén Duna
koromfekete vizén
megcsillanó
két ezüst csík
töri meg a sötétséget

beszélgetünk
simogat
ahogy senki
nem tud, csak ő
önzetlenül
érdek nélkül
sugárzó szeretettel
hallgatjuk a folyó
sodrásának hangjait

a város távoli neszeit
egy halacska ficánkolása
töri meg
hirtelen kiugrik a vízből
hogy egy jókedvű
bukfenc után
fejest ugorva
ismét eltűnjön
a habok között
egy távoli
vaspályán csikorgó
HÉV fékezése
durván visít
e békességbe

még mindig
beszélgetünk
élvezem
a cirógatást
a kényeztetést
a nyugalmat
amit csak
mellette érzek
nézem a távoli villamost
mely sárga
játékvonatként
szinte hangtalanul
siklik a hídon

hűvösödik, fázom
változást észlelek
a simogatás varázsába
szinte észrevétlenül
bekúszik
az ébredő férfivágy
lángra lobbant vérem
csitításaként
kibontakozom
az ölelésből
zavartan zsebébe nyúl
míg végül
a parázsló cigaretta
füstjével
gomolyogva távozik
az eddig
oly sikeresen őrzött
meghitt együttlét.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.