A mocskos
vén, szépséges
Duna partján
a Sziget lépcsőin ülve
kedvesednek dőlve
hallgatni
a természet
és a város neszeit
melyet a folyóvíz
és egy mentőautó
szirénáinak vijjogása
szakít szerte széjjel
arcod
a nap sugarainak kínálva
miközben hajad simogatja
cirogató kezével
ez maga a béke
a nyugalom
a szeretet
a lélek
simogatása ez
melyet szíved
pillanatkincsként őrizhet.
