Megvert tárgyaim
lekonyult szájjal fekszenek a térben.
Kibomlott ruháimon az elvágott ujjad vére,
szememben a sós könnyem.
Mondd meddig lehet a kegyelemre várni.
Meddig lehet a bőröndbe vágni
a meg nem értett szavakat,
és engem, akinek már sírni sem szabad.
