Az élet örök múzeuma
csak olvasom a múltat,
és agyamban egyre jobban
burjánzanak az ősi Életért
epedő vegyjelek, mik őrült
erőket felszabadítva ütik
mellkasom falát, hadakozva
a lélegzet rekeszizmaival.
Tiltakoznak a rideg ezüstben csillogó
Jelen ellen, ahogy acélozott motorzaja
szétzakatolja vibráló telephelyüket:
az emberi sejteket.
De reménytelen küzdelmük csupán
önpusztítást végezhet, megölve
mindazt, ami még becsüli a szépet:
Az Élet Örök Múzeumát
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.