Önirónia

Ha azt kérnéd, hogy legyek
önirónikus, félek,
hogy az inkább fájdalmas
siránkozássá válna,
és tudom, mennyire el-
ítélendőnek tartod
a csöpögős, édeskés
nyavalygást, mire pedig
minden okom meglenne.
Értelme nincs tagadni,
hogy csak egy fáradt, öreg,
terméketlen nő vagyok,
akinek se karrier,
se gyerek, de még csak egy
értelmes emberi szó
se jut. És akkor újra
teljesen jogosan fel-
tehetnéd a kérdést: az
(ön)irónia hol marad?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.