Tudod mit?

Tudod mit? Játszuk azt, hogy gyerekek vagyunk.
Két kicsi babszem, kiknek nem maradt több idő,
nem hall semmit, néha kihagy a ritka levegő.
És az egész földtekén egyedül maradunk.
Nem kell riadt fejünk a homokba dugnunk.
Nem számít ha látják, boldogan nevetünk.
Nekünk szabad, hisz csak gyerekek vagyunk.

Nem kell, hogy mindig, minden fájjon,
az istenért, engedd már, hogy szálljon!
Nyisd ki két kezed, látod, ahogy én teszem.
Fekszem a földön, hagyom, símogasson az ég,
amint kuszára nyúlt felhőivel az orrom hegyéig ér.
Csak nevetek, nevetek és nem érdekel, ki, mit remél,
hogy ez a kis babszem senkié, mert mindig, mindenki,
valakié





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.