Re: Útravaló
csödönek
Útravalóul onnan mit vigyek,
Ahová vissza már nem térek?
Unom már, hogy belém ragadnak
Az édes emlékek.
Inkább elszakadnék, mint a kötél,
Akár az életem árán,
Ha nem lesz, hol befogadjanak,
Elalszom a föld hátán.
Talán nem lesz hol fürdenem,
Ha ellep teljesen a kosz,
De az otthon szerzett sebekre
A távolodás enyhülést hoz.
Elporlik az idő a talpam alatt,
A nyomom sehová sem vezet,
A saroknál újra körbeért,
És fogytán az igyekezet,
Jó lenne néha megpihenni,
Ott, ahol egy ágazás letér,
De kerülöm az állomásokat,
Mert minden úttal
Egy élet is véget ér.
(Légyszi', ehhez ne írjatok meo-üzentetet. Köszi!)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
