Ketten nézzük

Nem várni küldött a kertbe,
és edzésnek is kevés,
hogy felügyelet nélkül hagy
járkálni az almafától a kerítésig.
Óránként futok néhány kört a ház körül,
aztán a kikövezett részen,
semmivel sem távolabb,
leülök a kempingszékbe.
A kezemet figyelem,
és a falhoz támasztott,
friss üvegtábláinkat.
Nem érzem a szagukat,
de az egyikbe beleharapok.
Ez is csak olyan, mint a többi szokás.
Például, hogy szeretem felkaparni
a fehéredő vart a térdemről,
aztán türelmetlenül várni az alvadást.

Inkább futnom kéne még egy kicsit,
kevesebbet gondolni a szobánkra
és a benne sűrűsödő nyálra.
Megszeretni a kertet, a szerszámokat,
a nejlonba csavart gázórát.
Ha kész lesz, ablakot nyit,
és huzatot csinál úgyis.
Az eredményt majd ketten nézzük.
Talán magához enged,
de biztos, hogy innen el.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.