Szerelem-varjú
Pobozkaj ma posledný krát má milá
Pobozkaj ma posledný krát na cestu
Pán Boh ne zná, či ma vidíš viacej tu...
Az
ösztönök
homályába
vágyva
tüzet raksz
hadd lobogjon
szerelem-máglya
melege kevesebb ,
mint izzófényű lángja,
amely kialszik hamar,
hamuja áltatón betakar
marad önmagával küzdő
álnok fájdalom-kígyó, aki
saját farkába belemar. A
kimondott szó fészekhagyó
madárként visszarepülni
már sohasem képes
levegőben
elszáll,
Ölelj át
szavaiddal
mégis és most
ezt akarom, édes
Ringasson szerelem
Vad, ösztönvágy-hinta...
Pobozkaj ma posledný krát
má milá
Konok madár vagyok, röpdöső
Véremből fűzött vágyakkal bökdöső
Megszállott, makacs álmokkal szárnyalok
Égbolttal színültig tele vijjogok, szerelmedért...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.