Háború van

      Háború van
      
      Bár nem dörög a puska.Lángja
      nem hoz fényt a lázas éjszakába
      vad kiáltások,heves jelszavak
      Elnémultak a csend leple alatt,
      Csak fojtott félelmek suttogása
      Reszkető remények szükség-szorítása
      Feketéllik most minden nyakon.
      Tört gerinccel fekszik a havon
      A Szabadság,s vérbefagyva
      Ősz galamb hever,ne hagyjad!
      Körmöddel kaparj nekik fekhelyet
      Ha méltó sírjuk szivedben nem lehet.
      Háború van.Testvér kezeink között
      Az évek során meg-megütközött
      A gyűlölet,s nemzet-lelkünk szétszakadt
      És már csak "Te" és "Én" maradt.
      Pestisként pusztítja elveink belül
      Az ellenség,ki kebleden megül.
      Hiába öleled két  kézzel a sorsod
      Ha egyedül vagy,nincsen mit karolnod.
      Mint a hajós, ki igaz úton evez
      De ügyéhez társat balgán nem szerez.
      Pereg az idő,s gúnnyal ránevet
      Szétzúzza a tutajt,s egy deszkát partra vet.
      Háború van. Vértől nem nő a rózsa,
      Halotti csöndben hallgat minden múzsa
      S erkölcsöknek parázsló tüze mellett
      Melegednek az enyésző szerelmek.
      Háború van.Lassú és néma harc,
      Nincs győzelem,dicsőség,hadisarc
      Csak hömpölygő fekete fájdalom...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -