Múzsagyár



elfogyott belőlem minden.
belső fiókom kartotékjai közt
megbújik a lélek bejegyzése,
mint utolsó vértanú,
formatálom magam

talán egy másik operációval
új operációs rendszert telepítenek,
s így válik sikeressé a kooperáció,
miközben az operatőr,
mint amatőr operátor
deportálja az utolsó
pertu emlékét, mit
tavaly karácsonykor ittam.

paranoia kulcsszó:
ha értenéd étrendem furcsa összetételét,
félretennéd előítéleted,
s térdre ereszkednél,
mintha eresz lennél,
ami leszalad a fal tövéig,
s ott, ha az idő diktálja,
okádhatnád az égi áldást.

furcsa kórkép:
lótej a hűtőben. Nem panaszkodom.
A kumiszba kapaszkodott őseim nagy része
ma issza mindenki, amit lát.
Én hallucinálok inkább,
s így minden pislogás meglepetéssel ér véget,
az emberek nem állatok,
dühös ostoba véglények.

vadon hangja ez?
vagy csupán a szomszéd ösztönét
kiéli a kietlen telepen?
telepíti ős is saját rendszerét.
Épp az asszonyra erőlteti a 2.0-át,
Figyeli, milyen tartással szenved
(így alkotja a múzsát).

XXI. század költője,
ne tátsd a szád,
zsibbadj nappal, éjjel vigyázz,
mert a jövőd kérdéses, és
anyagi okokból
többé nem láthatod a kulisszát.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: délibábjáték