a diktátor


A diktátor

Vontatottan,
Koromban, romban,
Elégett városok alatt,
Az emberi homokban
Befészkelve minden
Mag, mi abból kinő,
Talán egy fűszál lesz,
Mi volt még hajdan szerető.
Vagy gyűlöltje tán,
Valami hajdani verésnek,
Mivel az emberek
Másokba eszméket bevésnek,
Hogy harcolj ezért,
mert ebben hiszel!
Én senki vagyok,
De te majd sokra viszel.
Mert engem teszel majd
Meg valami képnek,
Megteszel engem sok
Ostoba lány szerelmének,
Gyermekek bálványa
Leszek én e népnek
Még az sem baj
Ha az nem az amiben
Éppen élek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.