A másik szoba

"Hasonlat mit sem ér."
/ Radnóti Miklós: Tétova óda /

Elszégyellem magam,
látva szó és érzés,
féltestvérek perlekedését,
ügyetlenül békítek,
kapkodva, sietve,
ahogy télen esteledik,
ahogy nyikordul egy ajtó,

ahogy nevesül egy szerelem.

Ingemet a székre tenném,
majd, a másik szoba nyelvén,
gázlángjától lopva hangot,
mint betörő, ha a rablott
holmit szemlesütve menti
asszonyának, ott, a benti,
teljes csöndben bevallanám:
szavam, ha hozzáérsz, csalán,
és bocsásd meg, ha elnyeli
mondandód, mint egy reggeli
nyugalmát a kilöttyintett
kávé, a bosszús tekintet –
ezt addig mondanám neked,
míg elnémít az ujjbegyed,
s ha kialudna a lámpa –
a szobában Ő sem látna.

Utána átölelnélek,
mint vizet a pohár,
kockát az élek,

míg hajnaltájban a villamos
álmomból szót, érzést legyalul;
míg el nem keveredsz bennem, mint
fiókban a kulcsa, legalul.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Jelenkor, 2004/3