Apa

Az est az övé,
a tévé, a tálca,
a tarja, a tej,
fiam, így fogd meg a kenőkést,
ezt mondja a mozdulata.

Ötvenéves. Nevet
a tévé előtt,
a telefonban,
a boltból megjövet,
nevet, mintha a régi
füzeteiből vizsgáztatnák, nevet
és nem emlékszik semmire.

Tartályt javít a vécében,
hív, hogy kitanítson.
Ráér? - Rá. Csak hosszú távon...
S megérzem a hosszú távban,
hogy ezt is meg kell tanulnom,
mert a fortélyokat, fogásokat
vinni kell, mint a stafétát,
megijedni sincs idő.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Jelenkor, 2004/3