A NÕ, és a FÉRFI

Szemük csillaga egymásba villant
Feltárult a lelkük mennyországa
A NŐ,-látta már az angyali kart
A FÉRFI,-meg azt, hogy jó a lába

Ábrándoztak a bűvös fénykörök
Közt, mint akit mély tűzvarázslat hajt
A NŐ,- arról, a szerelem örök
A FÉRFI,-végetér minden kaland

S mikor a bőrük titkon összeért,
Vágy lobbant lángra az ér falában
A NŐ,- félt, hogy csak álom szőtte kép
A FÉRFI,- megfürdött illatában

Majd egymásba hulltak önfeledten
A NŐ,-a jövőjéért áldozott
Gondolta, szép pár lesznek ők ketten
A FÉRFI,- gombot, cippzárt átkozott

S csókolta vadul mézízű ajkát
A NŐ,-hitte, hogy esküvő lehet
Szívében új reményeket dajkált
A FÉRFI dombokat, lágy völgyeket

S repítették izzó tűzszekerek
Hagyta magát mindkettő elégni
A NŐT,-vágyai vitték, s gyerekek
A FÉRFIT,-tízre haza kell érni


2008 március 04





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.