J.A. bibliát olvas

Kezdetben vala az Iga
fejünket beléhajtani járom;
mint nyomtatóló, körbejárom
emlékedet:
milyen volt, mikor a bölcs Dunánál
két-ezer-millió közül engem vártál
és kisded lepke lebegett a vizek felett.

még gondolok rád néha
a motorzaj a rakodópartig nem ér le
a felszín beszédes, a mélység néma.

Nézem a hegyek sörényét -
éhségemből kovácsoltam falat
és minden jól megrágott falat
Levegőt a szádba lehelnék,
hogy feltámaszthassalak.

De Tudom, hogy nincs bocsánat,
vagyok, ah, kivagyok
teljesen;
körbe fordul e táj,
tükörben nézem: ez az én testem,
megvágom ujjam: Ez az én vérem

Nagyon fáj

a szőlőbe mentem és te Karóval jöttél,
mert szüret készül Szárszón, nagy szüret -
szép a nyár is de szebb az ősz
s legszebb a tél

bevégeztetett






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.