KIUTAM KERESEM

Ne haragudj, ha nem válaszolok
Hisz magammal szembe fordulok
S a tükörből vissza nem én nézek
Magam árnyékaként, nézd, élek

Nem hiszek el, semmit körülöttem
Mindazt, mi voltam, elvesztettem
Nem hiszem már, hogy fent a fent
S mikor kimondom, lent az a lent

Számomra megváltozik most a világ
Minden felvesz, egy új perspektívát
Nekem nem kell, már a szó szerelem
Ezzel, kegyeit kire, vágyom sose lelem

Nem hiszem, hogy a csillagok ragyognak
Hogy, fényükkel értünk ábrákat alkotnak
Nem hiszem, hogy a szerelem elsöprő vágy
Inkább elhiszem, hogy álmom helye az ágy

Nekem senki ne mondja meg, mikor mi a jó
Most keresem a helyem, minden olyan fájó
Nem tudom, hol vagyok s Te éppen hol jársz
Azt se tudom, hogy vágylak-e s Te is vágysz?

Amikor álmomban megjelensz, Te azt átéled?
Vagy egyoldalú képzelgéssel vetek reggel véget
Annak a reményemnek, hogy értünk szólt az éj
Betakart minket, s én szóltam feléd, -édes, ne félj-

S Te hozzám léptél gyorsan, kapaszkodtál belém
Én átöleltelek, s együtt repültünk a vágy fellegén
De, számomra az álom, nem a megélt igaz életem
Minden pillanatát, az akaratom nélkül is elfeledem

Keresem helyem, senki ne mondja, mit kell tennem
S azt se, hogy új életemhez mit kell majd elfelednem
Most hozzám senki se szóljon, elhagytak az álmaim
Kirakós játékként, az új életem részei lettek társaim


Majd szólok, ha megtaláltam, a hozzáigazított fejem
Ebben a kifordult világban, még nem találom helyem!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.