KÉT POHÁR
Az idő lassacskán ebédre jár
Két üres pohár, előttem vár
Egyikbe kitöltöm a szerelmet
A másikba gyöngyszemet ejtek
Nézd édesem, hozzá sem nyúlok
Akár a szerelem én is elpárolgok
Érzem, szenvedélyemtől kigyúlok
Hozzád, még eltitkoltan vágyódok
De, a lángom felgyorsítja végzetét
Az elmúlandó szerelemnek érzetét
Mikor már kiégtem a szerelemmel
Egyedül maradok örökre lelkemmel
Nincs már bennem az elfojtott vágy
Már nem tudom átérezni, mi is a láz
Olyan leszek, akár a hétköznapi ember
Minden érzelemre, csak közönnyel felel
Nem hiszi el ebben a rohanó világban
Hogy, én egykor mennyire is imádtam
Levesz a polcról egy hasonló című filmet
Megnézi, unottan, gondolja, ez így megy
Hát, köszöni, neki ebből nem kell, így felel
De, az én szívem minden reggel érted lehel
Egy aprócska szót, hogy elszálljon hozzád
Hogy, tudd meg, szívem mily félőn vár rád
Ez az aprócska szó, mely már rég elkopott
A –szeretlek-, egy utolsó esélyt ,néked adok
De, ha a szerelem általunk végleg elpárolog
Emlékül rólam, a gyöngyszemet megkapod!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
