KÉT POHÁR

Az idő lassacskán ebédre jár

Két üres pohár, előttem vár

Egyikbe kitöltöm a szerelmet

A másikba gyöngyszemet ejtek


Nézd édesem, hozzá sem nyúlok

Akár a szerelem én is elpárolgok

Érzem, szenvedélyemtől kigyúlok

Hozzád, még eltitkoltan vágyódok


De, a lángom felgyorsítja végzetét

Az elmúlandó szerelemnek érzetét

Mikor már kiégtem a szerelemmel

Egyedül maradok örökre lelkemmel


Nincs már bennem az elfojtott vágy

Már nem tudom átérezni, mi is a láz

Olyan leszek, akár a hétköznapi ember

Minden érzelemre, csak közönnyel felel


Nem hiszi el ebben a rohanó világban

Hogy, én egykor mennyire is imádtam

Levesz a polcról egy hasonló című filmet

Megnézi, unottan, gondolja, ez így megy


Hát, köszöni, neki ebből nem kell, így felel

De, az én szívem minden reggel érted lehel

Egy aprócska szót, hogy elszálljon hozzád

Hogy, tudd meg, szívem mily félőn vár rád


Ez az aprócska szó, mely már rég elkopott

A –szeretlek-, egy utolsó esélyt ,néked adok

De, ha a szerelem általunk végleg elpárolog

Emlékül rólam, a gyöngyszemet megkapod!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.