Áldozás pszichiátrián
Állsz előttünk Krisztus,
szívsebész
széthajtott bordák szárnyasoltáránál.
Sárkányoklakta felhőkről
csigolyalépcsőkön
másztunk ide,
örvények jegyeseként
szennyszakadékot úsztunk át;
a gyerekkortból jövő fénycsík
Ariadne-fonalán
elmekazamaták labirintusában
jöttünk,
a kivégezhetetlen csönd fedezékében.
Angyalokkal születtünk, most
hüllősödő arccal,
ránkpikkelyesedett bűneinkkel
fordulunk feléd:
Agnus Dei, qui tollis peccata mundi:
miserere nobis,
Agnus Dei, qui tollis peccata mundi:
miserere nobis,
Agnus Dei, qui tollis peccata mundi,
dona nobis pacem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
