Fukar-bõkezûn

Talán a végét nem tudom kivárni,
szennyez rossz vér, mélázó gondolat,
szerepvesztőn elejtem gondomat,
következőkben történhetne bármi.

Jó volt bódultan, ködbe fúlva járni
óutcákat, ha már házfalak
homlokán este jelként ült a Nap,
s erdőhátán felhőbatyuban látni.

Szenvedélyhamu -alig több a láznál-
lett belőlem, Isten-bolondja árván
járok, alszok, semmit se teszek önként.

Hagymázamból sem maradt, csak a máz már,
magadrejtőn, ha most előttem állnál,
fukar-bőkezűn mindent megköszönnék.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.