Az idő rácsain át
az idegek korlátait ledöntve
végül már látod te is,
part nélküli Földet oszt a fény,
s a lélegzetünk szakadékait járva
árnyékod lassan elfogy majd a földről,
hódolsz egy új, melegebb szélnek,
s befejezetlen álmokat hagysz te is
a halhatatlanabb messzeségnek.
