Kitépett fehér lap

Kitépett fehér lap lesz az életed,
sarkain szamárfülekkel, hova
bűneid és tévedéseid hieroglifáit
írtad remegve.
Kitépett fehérlap életed elmosódott
betűit nem fejti meg senki,
mért is olvasná történeteit
esténként fennhangon magának,
újjait mért vezetné a margón túlra,
hova néha a tinta
tengere áradt.
Lehet, egy isten így szól majd
társához.
nézd! csináljunk csákót
a fejünkre belőle, repülőt,
hajót, mit úsztatnánk
mélyvizű folyónkon,
s nyúlna le érted, mikor a szél
elkap keze elől, elvisz emlékezet
nem mérte időbe,
hol kővé válnak a pillangók és az
aranyagancsos szarvas koronája
se fénylik.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Budapest,
Kötetben: (, 2005)
Kiadó: Accordia