Egy fejben játszott dallamra

most úgy vagyok, hogy
egyedül maradtam
minden tettel
és minden szóval
hiába győztelek
te engem győztél le
én meg nyeltem,
amennyit még lehet.
te tetted,
én vártam
te akartad nagyon
csak éppen mással,
nem baj, - mondom
most így jó,
marokra fogtad,
húztad, nem csak a ravaszt
a kötelet, amit a nyakamra
akaszt,
az élet
feszítsd, de ne a húrt,
mert az elszakad
és akkor már nem lesz,
aki mosolyt fakaszt
...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.