A kitûnés a képbõl

(Noo-wan Nose szingapuri költő verseiből)

Lehet, halálom hasonlatos lesz
ahhoz, ahogy ma pirkadatkor
egy álmom véget ért.

Fátyolos, lassú kitűnés
lesz a képből, talán
mint ime most, leírásakor
a páracseppes rizspapíron
(szederfaháncs-papíron?)
lassan szétkúszó tintafoltok.

Milyen nyelven írhatta Noo-wan
a sok eltűnőben lévő földi nyelv közül,
melyiken kérdezhette súgva
alvó feleségét, s a  megszámlálhatatlan
sok többi földi halandót,
vagy netán őket, kik a rizspapírban,
tintában, írásban, szóban,
a lassan fölszálló párákban lakoznak,
avagy az egymásban tükröződő
vízi és égi Napban?

Noo-wan hegyen lakott. Hallani vélte:
a zsúfolt kikötő mögül,
a megmaradt utolsó szirtek egyikéről
emberi hangon, de érthetetlenül
valamit bőg egy fóka-hím.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Mozgó Világ, 2007/12