Nem érted

Néha a létezés kikapcsolja önmagát.
Ilyenkor mindenhová vér és nyirok áramlik,
izzadtságcseppek gyöngyöznek a padlón,
a paraméterek csendben levedlik bőrüket,
mi pedig csak meredten állunk, vagy fekszünk,
és nem igazán tudjuk, azok a mágneses súlyok
most éppen merre húznak minket.

Néha a létezés kikapcsolja magát.
Ilyenkor a szemekbe fekete folyadék szökik,
a látás a könnycseppek sós tengerébe fullad,
szikék metszenek a bőrünkbe, szép lassan
kihámozva minket mindenből, ami valaha körülvett,
ami valaha hozzánk tartozott.

Néha a létezés kikapcsolja magát.
Ilyenkor ránk is más törvények vonatkoznak -
szabad a gyilkolás. Szabad, sőt, meg kell
ölnünk, akit épp szeretünk.

Hát nem érted?
A mostani is valószínűleg
épp egy ilyen pillanat!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.