Az életemet, bár kínoz már a tűz
Fogyó zsarátja, olcsón nem adom
Még zihál a perc s fáradtan láncra fűz
Táncolok kötéllel a nyakamon
Megfizetem, a sorsnak elfogyasztott
Lélegzetem a végső zárórán
Eltört poharakat, leöntött abroszt
S magamat Főúr ma még zárolnám
Ha szabadna kérnem tőled valamit
Cserébe egy pislákoló holdért
Ha rámhull az ég sötétje, ne azt írd
Fejfámra: meghalt, hanem azt, hogy élt
