Aszfaltoznak

Senki sem tudja,
mióta aszfaltoznak itt
ezek a lapátkezű, szőrös munkások.
Szép nagy út lesz ebből,
csak ezt hajtogatják folyton,
szilvapálinkát isznak
és erős cigarettát szívnak hozzá,
és ebédszünetben húst esznek,
nem kecske vagyunk mi,
mondják a lapátkezű, szőrös munkások,
és nevetnek.
Olyanok ezek,
mint akik még nem láttak angyalt,
meg nem is látnak már soha,
mert mindig csak lefelé bámulnak,
a földre,
mert mindig csak aszfaltoznak,
nappal is aszfaltoznak
meg éjjel is aszfaltoznak,
ezek éjjel-nappal aszfaltoznak,
és csak  azt hajtogatják folyton,
hogy szép nagy út lesz ebből,
és köpnek egyet,
szép nagy,
mondják a lapátkezű, szőrös munkások,
aztán csak aszfaltoznak,
és megint csak aszfaltoznak.
Senki sem tudja,
mióta vannak itt,
senki sem tudja,
mióta aszfaltoznak,
csak azt, hogy aszfaltoznak.
Lehet, mondják a népek,
hogy mindig is aszfaltoztak,
mert olyanok ezek,
mint akik mindig is aszfaltoztak,
meg olyanok is,
mint az elítéltek,
hogy nem látták megszületni
a gyerekeiket,
mert akkor is aszfaltoztak,
és nem látták őket felnőni sem,
mert akkor is aszfaltoztak,
lehet, hogy ezek
nem is csináltak soha mást,
mondják a népek,
mindig csak aszfaltoztak,
nappal is aszfaltoztak
meg éjjel is aszfaltoztak,
ezek éjjel-nappal aszfaltoztak,
és csak azt hajtogatták folyton,
hogy szép nagy út lesz ebből,
és köptek egyet,
aztán csak aszfaltoztak,
és megint csak aszfaltoztak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.