Ulica Orla

Egy apró Opelben szállítottak ide:
reggeli zúzmara, amiért nem panaszkodom.
Itt láttam régen azokat a poros varjakat.
Lefogtak hát a falon túl, ahol
egyhónapot töltöttem, hazudnék,
ha bizonygatnám: ott volt jobb nekem.
Ezen az utcán minden leborulni késztet,
némi szédület árán föltápászkodom;
hallom, mozgás, hallom, de nem vagyok
az a fiatal ember, aki voltam,
megingok néha, kiváltképp szürkület idején.
A népkonyha kapuja elé löknek, mindjárt
szagom lesz. Egy nedves szivacs elegendő,
hogy lehámozzon rólam minden korábbi fényt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A valóságos Varsó (Budapest, 1995)
Kiadó: Seneca