Bíbor a mennybolt
már elalélt
árnyat akaszt rá
combig a fény
köd üli keblét
vak paripán
este van, érett
csend a világ
harmatezüst tőr-
döfte le őt
térden az éj, most
fordul a föld
Jöjj ide Drágám
bújj Gyönyörűm
üstökös űrláng
szomjas ölünk
ringat a felhő
csókol a szél
hogy ne legyen Ő
csakTe, meg Én
csillag a párnánk
ágyunk a hold
hajnalig....aztán
lesz......valahogy
