Terc

az emberélet Útjának telén
firkára leltem Az idő falán
vidám az élet ? gondoltam ? Falun

egy délután Unt voltam Így fenn
és vérzuhogástól sajgott fülem
akár A gyermek játékot Felejt

ha anyja Uzsonnára üzen
kis Izgalom fogott El fönt s alant
a falak Mögött kopott tejüzem

tűzforró Tejben elmerült a lant
mit pengetett Keze egykor Másnak
? ezért is voltam Akkor nyugtalan

így hát betelt az Élet-mondásnak
jutott Eszembe fájón Színtelen
megint nem Lesz meg a vers  ? az Átlag

és szédülés fogott El kíntalan
voltam tehát Az említett Között
így üthetett váratlanul Szemen

a falra Firkantott betűk vörös
Táncát figyeltem és A pillanat
belém Akadt úgymond hanyatt Lökött

bár tűnt Fel érteném a szavakat
miközben Nem jelent meg semmi Sem
a jel Mögött talán a semmi Csak

a nyelvet birtokolni Érdemem-
nek tudtam És a nyelv most megszökött
Hiába fordítottam Nyelvemen

a nyelv S a nyelvem nem Találkozott
a falra Firkantott jelek fölött
a meg nem Értés füstje lengedez

mondhatnám Azt hogy nincs hozzá Közöm
egy firka nem Lehet csak ostoba
magam Zavarba ezzel nem hozom

de Mégis hidd el nem Lehet csak úgy
az értésről ésszel Lemondani
mert minden érthető Így lesz Gyanús

és így lesz Izgató Forróbb ami
nem Adja meg magát Ha faggatod
s ha kínzod sem Fog semmit Vallani

a faltól pár lépésre - görbe bot -
magányosan Száradtan állt a fa
alatta két Csavargó öltözött

egyik Kockás felül és nagy Hasa
csíkos nadrágján Szinte zsírt hagyott
csíkos Felül a másik rossz pofa

cipőjével Bajlódik egy S a gond
egészen torzra húzza Ráncait
másik Kalapját ütve botladoz

piros Festék szárad a titkait
kezüktől kapta Lám a szürke fal
egyik kain s a másik Iskain

a nap Letűz a dögre szétfolyt testtel
Hever lábuknál ember Volt talán
vagy Általuk megölt isten? Szegény

a húsából Lakmározhattak épp
az Érkezésem megzavarta Ezt
vicsorgva néznek föl Mindketten rám

hová Lett a jelölt s a jel mi jel
de Hang nem hagyja El beszélve szám
vagy Úgy lehet halálom ért Közel

s ha mondanám hiába Mondanám
lehet ha Ismerném a jel Mögött
mi Van magam a létben Tartanám

a két csavargó most Rögöt zabál
Kövér pondrók és Férgek tánca kél
a Szájukból mocskos Kezük kaszál

felém megölni kész amint elér
és nincs A tájban már csak szürke Fal
és nyelv Utáni piszkos szürke Fény

bohóc vagy Hóhér nem tudom mi Van
a két sötét Csavargó-jel mögött
s a vég megérzett Öble parttalan

a hömpölygés rejthet még Holnapot
a még s a vég Egymásra rámered
a vén clown meg közben Vért köhög

a falra Firkált jel talán Lehet  
az ízét Érzem spongya és ecet
méz és olaj Letört karú kereszt

a fán Kötél fityeg kötél Felett
az ég sötét Felhők mögött lapul
ki Tudható hogy mindenről Tehet

kötél Szakadtán hosszú Létre jut
ki életén akart Szakítani
a két csavargó a Koszos batyut

a kört Bezáró élet útjain
tovább Cipelni kényszerül Tovább
az egyik Iskain s  A másik Is

mit Ácsorogsz ne várj tovább Csodát
isten csak egy Lehet s megöltük nézd
az Áldozatba gyűrtük őt Magát

még Véres itt e két göcsörtös Kéz
békés Isten tragédiája Volt
azt hitte onnan Minket is lenéz

most Olvadó kicsit szétrágott Holt
a jó s a rossz csak Egy tőről fakad
egy Elveszített rossz Fogadás volt

teremteni Felruházni minket
A gondviselő elkésett Képzet
előbb Könyörgött aztán Legyintett

mondjuk hogy létező Egy cool Képzet
a kultúránk mely meghatároz Öl
ezért Letépjük most a Vesédet

kitépjük szíved Bordáid mögül
te Antropomorf isten a Melled
sebész se Vágná szét ily Mesterül

egy Virtuális istentől kellett
így Megszabadulni végre tudd Meg
széttéptük a tollas Szőrös mellet

apánkat Öltük benne Meg s tied
nem Tudnánk kik Lesznek gyermekeink
csak Told foszló húsába zöld Fejed

szabad Lehetsz majd ember így Megint
a mítoszok ma Már halott kutyák
dögölj Csak meg a régi Rend szerint

kegyetlenségre mentség Van habár
se Népünk sincs se Törvény nem Szorít
a leggyönyörűbb Ajánlat Halál

az emberélet Útjának telén
a számnál Érzem spongya És ecet
a firka Értelmét most Sem lelém

s letérdelünk Most mindhárman kegyet-
len Éhséggel a húsra rácsapunk
sötét Reménytelen büdös Legyek






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: 2000, 2001
Kötetben: Szép Versek 2002 (Budapest, 2002)
Kiadó: Magvetõ